Leválás – Miért szükségszerű az érzelmi leválás szüleinkről?

Leválás – Miért szükségszerű az érzelmi leválás szüleinkről?

Leválás – Miért szükségszerű az érzelmi leválás szüleinkről?

A leválás fogalmával sokszor találkozhatunk pszichológiai témakörű írásokban, manapság egyre jobban előtérbe kerül ez az elhanyagolt terület. A leválás témájában érzékenyítő, ismertető cikkekkel is lehet találkozni, mert a fogalom sokféleképpen értelmezhető. Most a pszichológiai (érzelmi) leválást járom körbe cikkemben, és ennek fontosságát szeretném hangsúlyozni.

Az újabban szaporodó házasságkötések és növekvő gyermekvállalási kedv következtében sok család alakul, új rendszerek jönnek létre. Családot alapítani számos módon lehet, akár spontán módon, akár tervezetten, ez a pár aktuális helyzetétől is függ. A családalapítással ideális esetben együtt jár az elköteleződés saját családunk irányába, viszont ez az elköteleződés szükségszerűen vonja magával az eltávolodást származási családunktól (származási családnak nevezzük a családot, amiben felnőttünk).

Az elköteleződés a mai világban amúgy is nehéz, a sok lehetőség mentén az emberek nagyfokú bizonytalanságot élhetnek át. Vajon jól választottam? Vajon lesz jobb? Vajon tényleg ő az, aki illik hozzám? Ezek a kérdések egyre gyakrabban merülnek fel párválasztás terén, mintha egyre nehezebb lenne lerakni a voksunkat, és  nehezebb lenne teljes mellszélességgel kiállni a döntésünk mellett, ami egyrészről érthető, ha egy másik választás a fejlődés, előrelépés lehetőségével kecsegtet. Másrészről vannak olyan tényezők, amelyek segítik az elköteleződést a sok lehetőség ellenére is, amelyeket érdemes áttekinteni.

Segítő tényezők

A fentebb említett eltávolodás származási családunktól vonhat maga után nézeteltéréseket. Sokan azt gondolják, hogy a leválás a szülőkről, a származási családról fizikai távolság függvénye, pedig ez részben hiányos gondolatmenet. Elsősorban nem a fizikai eltávolodás a cél, de ez akár lehet a segítségünkre. Az a tény, hogy elköltözünk otthonról, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy önálló, érzelmileg érett felnőttként működünk, ami a leválás következménye. Könnyen lehet, hogy a napi feladatokat meg tudja oldani az elköltözött fiatal, de heti többször látogatja meg családját vagy éppen a családja őt. Az is elképzelhető, hogy napi kapcsolatban maradnak a származási családtagok egymással, továbbra is életük fő színtere a származási családjuk. Ez erőforrásokat von el a fiatal alakuló életéről, saját családjától, mert a fókusz továbbra is a régi rendszeren van, ami akadályozza egy új kialakulását. Ha a fiatal képes határtartásra, és képes arra, hogy erőforrásait megfelelően ossza el – ami nem feltétlen az egyenlő arányt jelenti –, akkor sikerülhet a nézeteltéréseket megfelelően kezelni. A határtartásban pedig az elköteleződés segíthet minket.

Az elköteleződés életünkben először a származási családunk irányában jelenik meg. Életünk első jelentős másik személye az elsődleges gondozónk lesz, kiszolgáltatottságunk (és evolúciós örökségünk) révén hozzá kezdünk el kötődni leghamarabb, vele vagyunk a legtöbbet kapcsolatban. Életünk előrehaladtával ez a kötődés lazulni látszik, egyre fontosabbak lesznek a kortárskapcsolatok, majd a párválasztás alkalmával a választott párunk lesz a legjelentősebb ember az életünkben, ideális esetben. A valóságban ez nem feltétlenül van így, ami számos vita forrása lehet.

Hátráltató tényezők

Egy új család vagy rendszer kialakulásánál nagyon fontos a közös értékrend kialakítása. Ha egy csoport képes közös értékeket vallani, akkor nagy valószínűség szerint a cél is közös lesz, amiért képesek lesznek küzdeni. Ha azonban a csoport/család egyik tagja másmerre húz, a másik valószínűleg veszíteni fog lelkesedéséből, mert érzi, hogy egyedül maradt a küzdelemben, sőt, érezheti azt is, hogy a cél sem közös. Ha a csoport bármely tagja nem tudja levetkőzni származási családja szokásait, és nem képes kialakítani újakat a saját igényei szerint, az azt jelenti, hogy a leválása nehézségekbe ütközik, netalán ő nem tud saját önállóságáért hatékonyan küzdeni. Az is árulkodó lehet, hogy kitől kérünk tanácsot egy adott helyzetben, ami mutatója lehet annak, hogy kinek a szavára adunk, kinek a véleménye fontos számunkra. Biztosan mindenkinek ismerős, ha máshonnan nem elmondásból, az anyós-feleség közötti csatározás a férfiért, aki egyszerre van gyerek és férj szerepkörben. Egy elképzelhető forgatókönyv lehet, hogy adottak a férfi erőforrásai, amiért mind a két fél „versenyben van”. A férfi feladata itt, hogy megfelelő arányban ossza el azokat, és hogy megfelelően tartsa a határokat a rendszerek között. Ha ez nem sikerül, és a származási család „elveszi” a javakat a saját család elől, akkor ebből könnyen pattanhat ki veszekedés.  Ugyanez a helyzet elképzelhető após-férj között is, de akár testvérek szintjén is. A lényeg (majdnem) mindig ugyan az: ha érzelmileg le tudtunk válni származási családunktól, és elköteleződtünk saját családunk irányában, illetve megfelelő a határtartásunk, akkor képesek lehetünk egy jól működő csoport/család/rendszer kialakítására.

Facebook Comments