A személyiség sötét oldala – A D(ark) faktor

A személyiség sötét oldala – A D(ark) faktor

A személyiség sötét oldala – A D(ark) faktor

Egyikünk sem tökéletes, és előfordul az is, hogy mindannyian megbántunk valakit. Néhányan azonban ezt túlzásba visszük. Az etikailag, erkölcsileg, és társadalmilag megkérdőjelezhető viselkedés része a mindennapi életnek, és a kegyetlen, önző, gátlástalan vagy akár egyenesen gonosz viselkedés eseteivel könnyen találkozhatunk a történelemben és a kultúrákban.  A pszichológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy megértsék azoknak az embereknek a működését, akik rendszeresen bántanak másokat – legyen az a tisztességtelenség, kapzsiság, manipuláció, felelőtlenség, másokkal való tiszteletlen bánásmód, agresszió, vagy éppen szexuális zaklatás. 

Az 1950-es évek óta kutatók sok sötét személyiségvonást azonosítottak, amelyek központi elemként más emberek jóllétének figyelmen kívül hagyását határozták meg.

Egy újabb kutatás azonban nemcsak azt mutatja, hogy néhányan hajlamosak arra, hogy másokkal bántó módon viselkedjenek, hanem olyan sajátos személyiségvonásokat is azonosított, amelyek a káros viselkedés konkrét mintáihoz kapcsolódnak. Például az etikátlan, antiszociális viselkedés mintái származhatnak az alacsony empátiából, a manipulációból, az erkölcstelenségből, a nárcisztikus vonásokból, az impulzivitásból, és számos egyéb sötét tulajdonságból.

A javasolt D-faktor

Mindannyian ismerünk olyan személyeket, akik következetesen etikailag, erkölcsileg és társadalmilag is megkérdőjelezhető viselkedést tanúsítanak a mindennapi életben. A személyiségpszichológusok ezeket a jellemzőket a szubklinikai populációban „sötét tulajdonságként” említik. A sötét tulajdonságok megértése nemcsak a pszichológiában, hanem a kriminológiában és a viselkedéssel foglalkozó gazdasági kutatásokban is egyre népszerűbb.

Az ún.  „D (Dark Factor of Personality) sötét személyiségfaktor” magában foglalja az összes lehetséges sötét vonást és ezáltal egy egységes, átfogó elméleti keretet biztosít a sötét személyiség megértéséhez.

Annak ellenére, hogy a pszichológusok különböző sötét vonásokat már elkülönülten ismernek, egyre világosabbá vált, hogy ezek a sötét tulajdonságok egymáshoz kapcsolódnak. Ez felveti a kérdést: vajon van-e összefüggés a sötét tulajdonságok között?

Morten Moshagen és munkatársai azt javasolják, hogy létezik egy D-faktor, amelyet úgy határoznak meg, mint az ember alapvető szükségletét arra vonatkozóan, hogy maximalizálja saját hasznosságát mások rovására, olyan hiedelmek kíséretében, amelyek igazolják, megerősítik rosszindulatú viselkedését. Meghatározásukban a hasznosság a cél elérésére utal. A D-faktoron magas értékkel bírók a hasznosság-maximalizálást keresik, annak ellenére, hogy elérése ellentétes mások érdekeivel.

Európai pszichológusok egy csoportja nemrégiben végzett egy olyan kutatást, amely szerint a különbségek ellenére mindezek az antiszociális tulajdonságok egy közös magot alkotnak, amelyet a Személyiség Sötét tényezőjének, egyszerűen csak D(ark)-nek neveztek el. Ez a személyiségjellemző azt a mértéket jelöli, amennyire az emberek egyszersmind összpontosítanak céljaik elérésére – miközben figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy cselekedeteik más embereket sértenek, vagy akár károkat okoznak számukra. A D-re úgy gondolhatunk, mint az önzés különösen káros és rosszindulatú formájára. Ez a sötét vonás különböző emberekben eltérő módon nyilvánulhat meg, de ha elég mélyre ásunk, láthatjuk, hogy sok hasonló etikátlan, antiszociális vonás jellemzi őket.

cage.jpg

Melyek ezek a sötét vonások? A kutatók több pszichológiai jellemzőt azonosítottak a D faktor összetevőjeként:

  • Machiavellizmus – a csalás és a manipuláció alkalmazása az akarat, a cél elérése érdekében.
  • Erkölcstelenség – egy orientáció a világ felé, amelyben nem veszik figyelembe cselekedeteik erkölcsi és etikai következményeit.
  • Nárcizmus – a fölényeskedés és a grandiozitás elterjedt érzése, azzal a meggyőződéssel, hogy az embernek joga van más embereket bántani azért, hogy megkapja amit akar.
  • Pszichológiai jogosultság – az a meggyőződés, hogy az ember megérdemli, hogy többet és jobban bánjanak vele, mint másokkal.
  • Pszichopátia – mások figyelmen kívül hagyása, nagyon alacsony empátia és önkontroll (vagy magas impulzivitás) jellemzi az egyént.
  • Szégyentelenség – olyan módon viselkedik, amely más embereket károsít, gyakran a bosszúság miatt, még akkor is, ha mások bántása által magát is károsítja.
  • Szadizmus – érzéketlen, kegyetlen, megalázó magatartás, amelyben az egyének fizikai vagy pszichológiai fájdalmat, szenvedést okoznak másoknak a hatalom vagy az öröm elérése érdekében.

Az intelligencia általános (g) faktorához hasonlóan a „D faktor” egy olyan általános összetételt javasol, amelyben a specifikus sötét tulajdonságok megnyilvánulnak. Például a D faktor megnyilvánulhat a nárcizmusban és/vagy a pszichopátiában, de bármely más specifikus sötét tulajdonságban is, mint erkölcstelenség, egoizmus, kapzsiság, machiavellizmus, pszichopátia, szadizmus, vagy kényelmetlenség, valamint ezek bármely kombinációja. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy az egyén erkölcstelen, egoista, nárcisztikus, pszichopata, aki a saját érdekei szerint önállóan cselekszik, és ezáltal szadista és szánalmas viselkedést folytat, csak azt mondhatjuk, hogy az egyén magas szintet mutat a D-ben. A D faktor elmagyarázza, hogy a sötét vonások miért kapcsolódnak össze, és ezáltal a sötét személyiség megjelenésének elméleti alapjait is lefekteti.

Egy kicsit mélyebbre ásva ezek a sötét személyiségjegyek három különböző dolgot tartalmaznak. Az elsőt a hasznosság maximalizálásnak nevezhetjük, amely lényegében magában foglalja a szükséges dolgok megszerzését. Például azok, akik a D faktorban magas pontszámot értek el, bármit megtesznek azért, hogy elérjék, amit akarnak.

A második alkotóelem alatt olyan viselkedést értünk, amely a magas D-vel bíró személyek céljaik elérése érdekében stresszt, szorongást okoznak a másiknak, akár fizikailag bántják is őket. Harmadrészt a magas D pontszámot elérőknek olyan hitük van, amely indokolja rosszindulatú cselekedeteiket, például azt hiszik, hogy jobbak a többi embernél, vagy jogosultak arra, hogy megkapják, amit akarnak.

Ezzel egy abszurd, extrém mértékű önzőség tárul elénk. Természetesen mindannyian figyelünk saját érdekeinkre, és úgy viselkedünk, ahogy azt jónak gondoljuk, tesszük ezt azért, hogy javítsunk életünkön, megteremtsük saját boldogságunkat. Többségében azonban a célok elérése (szerencsére)nem gyakorol közvetlen hatást a többi ember jóllétére. Előfordulhat, hogy saját céljaink elérése más emberek céljainak elérését akadályozza (pl. megkapunk egy munkát), de ezekben az esetekben mindenki elfogadja, hogy az élet velejárója az, hogy valaki mindig nyer és valaki mindig veszít.

Legtöbben nem próbálunk másokat bántani, amikor életünk céljaiért küzdünk. De a magas D-vel élők nem így működnek. Egyszerűen nem aggódnak azon a tényen, hogy céljuk kielégítése más embereknek esetleg fáj, sőt sokszor ezért még szándékosan meg is sértenek másokat.

És most, hogy a kutatók azonosították ezen sötét személyiségjellemzőket, szükség van további kutatásokra, hogy választ kapjunk arra, vajon miért következik ez be. Mi tesz bizonyos embereket olyanná, hogy figyelmen kívül hagyják mások jóllétét? Vajon van-e valami, amit egyéni vagy társadalmi szinten tehetünk, hogy csökkentsük  az önzés ezen szintjét?

Aki kíváncsi arra, hogy vajon mekkora személyiségének sötét része, tesztelheti magát az alábbi linken (egyelőre csak angolul/németül/oroszul).

Forrás:
Moshagen, M., Hilbig, B. E., & Zettler, I. (in press). The dark core of personality. Psychological Review.

Facebook Comments